Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének, típusainak legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát. Olyan könyv, amit egy-egy fordulópontnál az ölébe ejtve az elmúlt korokon mereng el az olvasó: hol elnagyoltan, hol részletgazdagon ábrázolja a lakásokat, a családokat, a hétköznapokat. A hasonlatnál maradva, a szerző művészien elrendezett, de mégis előrenyomott mintákkal dolgozik. Fátyolként libben fel időnként a hibátlanul előadott klasszikus narratívákról egy-egy ponton a csipke: észrevehetően, artikuláltan, de nem égbe kiáltva, hanem a szövegbe simulva hangzanak el a kritikai megjegyzések. Hogy mi is az a város? A szerző egyszerűen a városi együttélések formáiként határozza meg, a mű legfontosabb vezérfonala a városban élő egyének és közösségek körülményeinek, létfeltételeinek és fejlődési lehetőségeinek bemutatása. Az együttélési formák szálanként bomlanak ki a közösség és egyén, a nyilvánosság és magánszféra, a szabadság és korlátozottság, a fény és a sötétség, az otthonok és az utca tengelyén, illetve a társadalmi rétegek kölcsönhatása és átjárhatósága, a köztér és színtér vonatkozásában. A könyv drámai felépítése először magába az apokalipszisbe helyezi az olvasót, hogy onnan a pusztítás-építés dialektikájába lendítse át, rávilágítva egyrészről az apokalipszis mindennapiságára, másrészről rögvest kilátásba helyezve a világok kibomló sokszínűségét, melyek egymást váltva terülnek ki díszletként a mai olvasó előtt. A szöveget egyébként élvezetes olvasmánnyá teszi, hogy a városok ábrázolása a teatralitás eszköztárából merít. Ezen a képzeletbeli színpadon a felvonultatott városok helyét az urb et orbis (város és világközpont) szerepnek való megfelelésen keresztül jelöli ki. Maga a színház – nyilvánosság kapcsolat, ami végigvonul a könyvön – ősrégi, hiszen a színpad és a közönség szervesen képezték le a nyilvánosságot az ókortól kezdve. A szövegbe oltott irodalmi reminiszenciák, a színház társadalmi funkciói közül a legalapvetőbb, az adott korok életproblematikájának paradigmatikus megjelenítése miatt kerültek be, még közelebb hozva az olvasót az adott városhoz, korhoz: ebben a tekintetben a legpazarabb díszlettel Madrid rendelkezik. |
HelloJulianna Faludi PhD is a sociologist and writer. She is interested in the relationship of technology, society and the arts, and ethical consumption. Her background is in economic sociology, development studies, and humanities. As a professor she has a track record in lecturing courses in Innovation, Branding, the Arts, Russia studies, and Sociology. Beforehand she worked with regional development in different roles. Julianna has experience in broadcasting, giving talks, and writing. She masters several languages, Russian, Italian, English, French and Hungarian. Julianna Faludi All rights reserved. You may not take images or content or replicate any of the content from this site without written permission.udi juliann
Archives
September 2022
Categories
All
|